Az Eagles klasszikusának szövege egy negyvenöt éves rejtély. Rengeteg megfejtés kering a neten, de nincs egyetlen, igazi, amit a többség elfogad. A magyarázatok mind metaforikusak: nem a leírt szöveget értelmezik, hanem mögé képzelnek egy másik jelentést, remélve, hogy attól a cselekmény is értelmet kap. Nem kap. Kellene már egy olyan megfejtés, ami csak a szövegen alapul, és nem a mögé képzelt dolgokon.
Addig mindenki érti, hogy a fáradt vándor megáll a szállodánál, udvarol a fogadósnénak, ágyba bújnak, majd a főhős fejvesztve menekül, de valószínűleg már nem tud. Amiről fogalmunk sincs: miért kell menekülnie? Nem tudjuk azt sem, miféle eszközök (our own device) tartják fogva ott az embereket, továbbá rejtély, hogy miféle bestia az, amit senki sem tud leölni.
A szimbolikus megfejtések aszerint válaszolnak ezekre a kérdésekre, hogy milyen mondanivalót feltételeznek a szöveg mögött. Aki szerint a HC egy társadalomkritika, annak a szörnyeteg az önzés és a pénzhajhászás. Aki a vallási olvasat híve, annak szörny maga a sátán. De hát ezek nincsenek benne a szövegben. Képzelni persze mindenki azt képzel, amit akar, de akkor azt ő mondta, nem a szöveg.
Spoiler alert
Alább a megfejtés következik. Elolvasása előtt esetleg érdemes átfutni az eddigi értelmezési kísérleteket. El lehet kezdeni például itt:
Spoiler on
Első lépés tehát, hogy felejtsük el az összes metaforikus magyarázatot (sátán, kábítószer, fogyasztói társadalom stb.), és csak arra figyeljünk, ami le van írva. Nem azt keressük, hogy mi, mit szimbolizál, hanem csupán a szöveg legfelső, cselekmény-szintű magyarázatát.
A második lépésben keressük meg, hol lyukas a történet, honnan hiányzik az a valami, ami értelmet adna az egésznek.
A történet menete egyszerű, szimmetrikus, mint egy háztető. Előbb emelkedik a főhős csillagzata, aztán megfordul, és meg sem áll a pokolig. Az egész folyamatból csak a fordulatot nem értjük. Miért romlik el minden hirtelen? Az asztal és az ágy örömei után legtöbb ember alszik egy jót. Itt miért kellett a főhősnek elszaladnia?
“Mirrors on the ceiling…” – Eddig a pontig minden rendben volt. A tükrös plafonból tudjuk, hogy ágyba kerültek – ezt akarta, nem? Mi baj lehet még?
“We are all just prisoners here..” Ez a pesszimista kijelentés az első negatív elem. Innentől lesz minden egyre rosszabb. Mondhatnánk, hogy ez csupán egy kis post-coitális szomorkodás, de attól még nem rohan ki az ember a házból. Valami erősebbet kell keresnünk.
A helyet tehát megtaláltuk: a “Mirrors…” és a “We are all just…” közt fordul a történet. Ez most nem vélemény, nem valami nagy ötlet, hanem egyszerű topológiai megfigyelés. Megtaláltuk a térképen a vízválasztót, itt kell körülnéznünk. Egyetlen sort találunk itt, ami elválasztja a jót a rossztól:
The pink champagne on ice
A szokásos magyarázatok ezt a sort bordély-hangulati elemként értelmezik, esetleg valami kábítószerre gondolnak az “ice” szó miatt. Egyik se magyaráz meg semmiféle nagy fordulatot.
Találnunk kell valamit, aminek pink a színe, és ha hideg, akkor borul a világ.
Egy pink, ami hideg. Úgy tűnik, hősünknek nem sikerült egy bizonyos pink dolgot tűzbe hozni. Egy szexuális kudarc már lehet ok arra, hogy az ember ki akarjon menekülni a helyzetből, főleg, ha az illető fiatal és tapasztalatlan. Azt pedig pontosan tudjuk, hogy tapasztalatlan: az egyik szerző – Don Henley – azt mondta, hogy a dal az ártatlanságtól a tapasztalatig vezető útról szól.
Az ágyban való felsülést feltételezve már könnyen érthetőek a kérdéses sorok:
We are all just prisoners here, of our own device
Ez egy vigasztaló mondat a hölgy részéről. A többes számmal sorsközösséget vállal szegény felsült fiúval, mondván, hogy mind így vagyunk ezzel: hiába szárnyal a fantáziánk, ha a biológiai eszközeink a döntő pillanatban cserbenhagynak.
They stab it with their steely knives, but they just can’t kill the beast
Hősünk a pink bestiát legyőzhetetlen szörnyetegnek érzi. Hiába a lot of pretty, pretty boys, jöhet a királytól ló, katona, ennek a szörnynek egy regiment is kevés. A másik oldalról közelítve: na, vajon mi az, amit késsel döfködnek, ha tudjuk, hogy a kés egy fallikus szimbólum? Nyilván nem minden kés az, de ez a kés mindenképpen: a részleteket lásd alább.
Egy fiatal férfi számára egy szexuális felsülés legalább olyan kézenfekvő téma, mint az elidegenedés, vagy a kommercializálódás – ha nem kézenfekvőbb. Frissiben talán úgy érzi, ettől az emléktől sosem tud már szabadulni, hiába jelentkezik ki a szállodából.
Véleményem szerint a Hotel California egy szexuális kudarc története. Aki elhiszi, az igazítsa hozzá a kedvenc média-sátán-kapitalista metaforáját.
Egyebek
Kések, kések, hatalmas kések
A kés itt egy erős fallikus szimbólum. Aki nem hiszi, keresse meg a neten az Eagles és a Steely Dan együttes kakaskodását. Ennek kapcsán az egyik szerző, Glenn Frey elmondja, hogy a “steely knives” az Eagles visszavágása volt a Steely Dan felé. Nem akarták a teljes nevüket kiírni. úgy gondolták, hogy a kés is jó lesz fallikus szimbólumnak („knives, (…) a penile metaphor” – mondja Glenn). Ezért csak annyit írtak, hogy “steely knives”, ahelyett, hogy Steely Dan. A Steely Dan pedig micsoda? Egy hatalmas gőzhajtású műfütyi William S. Burroughs Meztelen ebéd című regényéből. Van még kérdés?
A pezsgő hideg vs. hideg pezsgő
Van egy “fölösleges” névelő a szövegben:
Mirrors on the ceiling
(The) pink champagne on ice
A versnek sem a tartalma, sem a ritmusa nem követeli meg, hogy az a névelő ott legyen. Egyedül ez a magyarázat igényli, de ez nagyon. Ha nem lenne ott, akkor az egész pink titok szóba se jöhetne, hiszen névelő nélkül a sor csak pezsgőre vonatkozhatna. A névelő viszont egy konkrét dologra utal, és így már más is lehet, nem csak pezsgő.
Klebercz Dezső, 2022.